The Beach

A Beach a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Urbán András társulatának Közöny adaptációja, avagy inkább annak parafrázisa. Vagy mi? A darab során föl-fölbukkannak az eredeti szöveg töredékei és csak lassan bontakozik ki Camus története, ezzel párhuzamosan (de inkább függetlenül tőle) egy mai közönyös világ figurái és helyzetei is föl-föltűnnek, meglehetősen töredékes, ugyanakkor szórakoztató, szatirikus formában. Camus írása sem az a mű, ami a megjelenése óta eltelt 68 év alatt bármit is veszített volna aktualitásából, ezért az ilyen fajta adaptáció, illetve jelenbe való átültetése veszélyes ügy, az aktualizálással könnyű elcsúszni. Szerencsére a társulat nem is vitte túlzásba ezt a fajta újraértelmezést, inkább a regényt alapul véve hozzátoldotta saját szatirikus világképét, de míg a másik előadásuk, az Urbi et Orbi úgy volt kerek, ahogy van, itt egy picit mintha beleestek volna a "trendizés" csapdájába. Az előadás mindemellett viszont rettenetesen vicces és lebilincselő, a remek színészek minden pillanatban lekötik az ember figyelmét. A regény kifordítása, a szöveg gyakorlatilag intertextuális használata dramaturgiailag is rendkívül izgalmas ötlet. Megnézni nagyon is érdemes! Erre legközelebb a pécsi POSZT-on van lehetőség, május 3-án és 4-én.
Az amúgy POSZT-díjas társulat előadásáról így írnak másutt: Ellenfény, Kultúrpart.

Szülőszoba 24. Premecz Mátyás & co.

A huszonnegyedik Szülőszoba alkalmából egy eredeti Hammond orgonát cígöltünk le a pincébe! A csigalépcsőn a fogás nélküli többmázsás hangszert elég komplikált volt le-, majd fölrángatni, konkrétan majd' be szartunk, de megérte! Premecz Matyiról (aki pár hete rendezte meg az Első Hammondfesztivált Budapesten) bátran állíthatjuk, hogy jelenleg azon kevesek egyike Magyarországon, akik a legendás hangszerhez méltó módon muzsikálnak rajta. Olyannyira, hogy felvételről hallgatva gyakran a legnagyobb hammondosok játékával is simán összekeverhető, ahogy megszólaltatja. A Kardos Danival és Nyírő Áronnal színpadra lépő alkalmi trió már az első tíz percben megtalálta a közös nevezőt: FUNK! Olyannyira belejöttek a rögtönzött fanki-mankizásba, hogy aztán alig akarták abbahagyni... Ami az előnye volt a produkciónak, az azért összességében kicsit a hátrányára is vált - olyannyira megmaradtak a groove-ban, hogy ki sem léptek belőle. Én személy szerint kicsit hiányoltam a kísérletező tapogatózást más irányokba. De ne legyünk maximalisták, amit játszottak, az önmagában szinte hibátlan volt és fantasztikus. Meg aztán ez volt a legelső Szülőszoba talán, ahol táncra is perdült a közönség! A koncert alatt Stark Attila meg kifestette az orgona hátlapját.

Santa Diver - átmeneti búcsúkoncert

A Santa Diver az utóbbi évek egyik legizgalmasabb magyar zenekara, akiknek viszonylag könnyen befogadható zenéje szerencsére hamar meg is találta a közönségét. Csurig meg is telt a sirálypince, hogy fültanúja legyen a zenekar átmeneti búcsúkoncertjének. A bandának természetesen esze ágában sincs feloszlani, mindössze egy szülésszabadságolás miatti ideiglenes szünetről van szó. A koncert remek volt, a hangzás a tökéletest súrolta, hála az Oktopus Multimédia Intézet hangosításának, úgyhogy mindenki elégedett lehetett. Luca és Dávid gyermeke azóta meg is érkezett; Szesztay Zorka egészséges és gyönyörű. Ő is türelmetlenül várja, mikor hallhatja szüleit újra együtt zenélni, immáron édesanyja hasfalán kívülről.

Yu-Hu Rap

A Yu-Hu Rap Domonkos-Domi István 2008-ban megjelent óriáslélegzetű költeményének zenével kísért változata, nem éppen egy szokványos színházi előadás... Színészek például egyáltalán nincsenek is. Van viszont a nagyon erős szöveg Keszég László előadásában, a folytonosan hullámzó, ívelő verset hangulatában és szerkezetében is remekül alátámasztó zene, plusz a merengős, kissé pszichedelikus vizuális aláfestés.

„Ez a való/ versbe való/ ez a halott/ szemrevaló” - szól a vissza-visszatérő, de mindig variálódó strófa; a valamikori Jugoszláviából elszakadt költő szürreálba hajló realizmussal, kissé rapszodikusan, vidáman és keserűn beszél saját egzisztenciájáról, a hétköznapi valóságról, balkáni történelemélményéről, megmégmiről.
A Pont(y) Műhely előadása után a Yu-Hu Rap zenészei, Márkos Albert, Mezei Szilárd, Hock Ernő és G.Szabó Hunor még egy rögtönzött koncerttel is megörvendeztették az egybegyűlteket.
A következő évadban jön a folytatás, a Yu-Hu Rap második része, amelynek szövege Domonkos-Domi első nagy lélegzetű verse, a Kormányeltörésben lesz!

Eugenia

Az Eugenia egy borzalmas ízű román édesség, ami a részben erdélyi származású zenekar egyik meghatározó tápláléka volt még a 80-as, 90-es években.
Az igazi dáváj-dávájozó zenére igen nehéz egyhelyben maradni, a banda alaposan meg is táncoltatta a szépszámban megjelenteket. Folyt az ital, hogy esernyővel kellett védekezni, röpültek az Eugenia kekszek, libbentek a szoknyák. Vidám volt, nna.

3.80 Paradox & S-10 Hip-Hop

Immáron visszatérő vendégeink Orléans-ból, Franciaországból a 3.80 Paradox hip-hop csapata. A srácok iszonyú lelkesek, nagyon jól nyomják, és ráadásul kurvajófejek. Mostani föllépésük előtt Busa, Ponza és Ozon rakták a bemelegítő beat-eket, és megint kitettek magukért; hát igen, így van értelme magyarul rappelni! Nem ám a feka-majmoló önajnározós hülyeség, hanem a rímbeágyazott magyar rögvalóság - ráadásul mindez főleg freestyle-ban. Kedvencem Busa rögtönzött rap-je volt, mely az albérleti lét nehézségeiről szólt egy elromlott bojler kapcsán...

Szabad Zene!

A Szabad Zene ! koncepciója annak apropóján született meg, hogy zongoravirtuózunk, Pleszkán Frigyes ismét visszatért második otthonába, Svájcba, és mielőtt elutazott volna búcsúajándékként szerveztünk neki egy olyan estét, ahol együtt játszhatott fiatal kollégáival és néhány "nagyöreggel". A résztvevők listája igen hosszú lett, mint ahogy a koncert is eltartott vagy 4 órán keresztül... Ahogy az ilyen jam session-öknél az lenni szokott, meglehetősen hullámzó tendenciát mutatott a muzsika, a nagy széteséseket nagy egymásra találások követték. Szerencsére semmi nem volt túlerőltetve, és elég zenész is jelen volt ahhoz, hogy ha valaki kifáradt, mindig érkezett valaki, aki új energiákat hozott és átvette a stafétát.
Tartalmas kis este volt, az tuti...

Bácsi Gyurka és barátai

Az az ötlet támadt, hogy mennyivel jobban is működne a koncert, ha a péntek esti kocsmázókhoz házhoz jönne a zenekar. Így ráadásul olyan iszákosok is hallgathatnak egy jó kis moldvai népzenét, akiknek talán eszébe sem jutna maguktól elmenni egy ilyen koncertre (meg hát óriási fáradtság lemenni a pincébe amúgy is). A kísérlet sikerült, a hangulat remekbe szabott lett, úgy tűnt jó pár új rajongót is szerzett magának ez a muzsika és Bácsi Gyurka...

Jelen Trió

A Jelen Trió egy vacsiúj zenekar, olyannyira, hogy ez volt a második koncertjük. A számos egyéb formációból ismerhető kitűnő fiatal zenészek másutt főleg a "szabadszájú", jazzoid oldalukat mutatják, míg itt főleg visszafogottabb énjükkel szembesülhettünk. A leginkább ötletes, nem szabványos feldolgozásokból álló repertoár (Eisemann Mihály, John Coltrane, Angelo Badalamenti, stb) mellett itt is vannak saját témák és rengeteg improvizáció, de a zene itt főleg a melódiákról és a harmóniákról szól. A trió nagyon ígéretesen indult, reméljük hallunk még róluk hamarost!

Szülőszoba 23. Pálhegyi Máté és vendégei

Improvizációs sorozatunk 23. részében végre sikerült olyan zenészeket is megmozgatni, akik bár nagy kvalitású muzsikusok, de műfaji kötöttségek miatt eddig ritkán jutottak el a rögtönzés lehetőségéig. A klasszikus zene, megkötéseiből fakadóan, nyilvánvalóan kevésbé lehet terepe a folyamat-szerű, szabad, valós időben születő zenei megoldásoknak. A klasszikus zene világából érkező Pálhegyi Máté fuvolista, Kántor Balázs csellista és Csonka Gábor hegedűművész részéről nem tűnt úgy, hogy nagyon idegen volna az improvizálás, vagy nagyon megeröltető lenne számukra. Sőt, a rögtönzésben tapasztaltabb Borbély Mihállyal (szaxofon) és Lukács Petával (gitár) létrejött alkalmi quintet láthatóan rendkívül fesztelen volt és nagyon élvezte a helyzetet. Úgy tűnt, végre olyan dolgok szabadulhattak fel, amiknek eddig kevéssé volt lehetősége a felszínre törni. A végeredmény hallgatóként és valószínűleg résztvevőként is egy hihetetlen izgalmas, bő másfél órás zenei utazás volt.
Videjók hamarosan a jútúbon!

Szörprájzparti - az Astoria mellett egy titkos lakásban

A HoppArt Társulat Szörprájzpartija egy kellemesen kaotikus, kissé hosszúra nyújtott lavsztori, 2010 Budapestjének jellegzetes és vicces helyzeteivel, dilemmáival. Sms-szerelem, társ-, és márkahűség, házibuli, megyekmaradok. A színházkritikusok így vélekednek: NOL, szinhaz.blog, szinhaz.net, egyéb info meg itt.

Dorota & Drugi Program

Hogy azért szerencsére vannak bomba új zenekarok, annak ékes bizonyítékai a Dorota és a pécsi Drugi Program! Azért egy kicsit mindenki meglepődött, hogy hál'Istennek a rajongótáboruk is egyre népesebb, hiszen a jellemzően későn kimozduló közönség már félidőben gyakorlatilag teljesen megtöltötte a sirálypincét. A zenekarok iránti érdeklődés az idősebb zenészek részéről is erős - a két önálló koncert után a zenekarok egymással és velük is fúzionálva örömzenéltek még hosszasan.