Futárfarsang

Na jó, asz'em a képek magukért beszélnek. Jó kis buli volt, az hétszentség. Kicsit több dolog törött össze a kelleténél, de erre végül is számítani lehetett...

Vladimir Volkov & Hillary Jefferey & Grencsó Kollektíva & co.

Vladimir Volkov orosz nagybőgőst és Hillary Jefferey Karácsony-szigeteki harsonás neve úgy tűnt nem mond túl sokat a budapesti koncertjáró közönségnek, ennek ellenére jó sokan kíváncsiak voltak rájuk, és aki eljött, az gyaníthatóan majd' mind rajongóvá is vált...
A Grencsó Istvánnal, Pándi Balázssal és még jópár hazai zenésszel rögtönzött kísérőzenekar rendesen odarakta a a külföldi vendég alá, akik egészen elképesztően jó és ko-operatív muzsikusnak bizonyultak egy ilyen rögtönzött zenei helyzetben is.
Az egyszercsak ott termett tucatnyi felvillanyozott zenész pedig később olyan hangulatú jam-session-t rendezett, amit azóta is emlegetünk. A Pándi lábdobja azóta is be van szakadva. Mondjuk mikor a fejére húzta és úgy dobolt, akkor azért már sejthető volt, hogy be fog szakadni...

2. kivétel - Vetlényi Zsolt kiállítása

Vetlényi Zsolt nagyon szép kiállítását Peer Krisztián nyitotta meg. Nagyon szép szavakkal.

Koala Fusion feat. Dresch & Jeszenszky

A Koala Fusion a budapesti szcéna egyik már sokat bizonyított és továbbra is nagyon ígéretes fiatal jazzoid formációja. A jelenlegi, óriás zenei tehetséggel megáldott alaphármast két igazi nagyöreg, Dresch Mihály és Jeszenszky György egészített ki a koncerten, akikkel egy bombasztikus quintet remekjó koncertjét hallhattuk. Várjuk a folytatást!!

The Beach

A Beach a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Urbán András társulatának Közöny adaptációja, avagy inkább annak parafrázisa. Vagy mi? A darab során föl-fölbukkannak az eredeti szöveg töredékei és csak lassan bontakozik ki Camus története, ezzel párhuzamosan (de inkább függetlenül tőle) egy mai közönyös világ figurái és helyzetei is föl-föltűnnek, meglehetősen töredékes, ugyanakkor szórakoztató, szatirikus formában. Camus írása sem az a mű, ami a megjelenése óta eltelt 68 év alatt bármit is veszített volna aktualitásából, ezért az ilyen fajta adaptáció, illetve jelenbe való átültetése veszélyes ügy, az aktualizálással könnyű elcsúszni. Szerencsére a társulat nem is vitte túlzásba ezt a fajta újraértelmezést, inkább a regényt alapul véve hozzátoldotta saját szatirikus világképét, de míg a másik előadásuk, az Urbi et Orbi úgy volt kerek, ahogy van, itt egy picit mintha beleestek volna a "trendizés" csapdájába. Az előadás mindemellett viszont rettenetesen vicces és lebilincselő, a remek színészek minden pillanatban lekötik az ember figyelmét. A regény kifordítása, a szöveg gyakorlatilag intertextuális használata dramaturgiailag is rendkívül izgalmas ötlet. Megnézni nagyon is érdemes! Erre legközelebb a pécsi POSZT-on van lehetőség, május 3-án és 4-én.
Az amúgy POSZT-díjas társulat előadásáról így írnak másutt: Ellenfény, Kultúrpart.

Szülőszoba 24. Premecz Mátyás & co.

A huszonnegyedik Szülőszoba alkalmából egy eredeti Hammond orgonát cígöltünk le a pincébe! A csigalépcsőn a fogás nélküli többmázsás hangszert elég komplikált volt le-, majd fölrángatni, konkrétan majd' be szartunk, de megérte! Premecz Matyiról (aki pár hete rendezte meg az Első Hammondfesztivált Budapesten) bátran állíthatjuk, hogy jelenleg azon kevesek egyike Magyarországon, akik a legendás hangszerhez méltó módon muzsikálnak rajta. Olyannyira, hogy felvételről hallgatva gyakran a legnagyobb hammondosok játékával is simán összekeverhető, ahogy megszólaltatja. A Kardos Danival és Nyírő Áronnal színpadra lépő alkalmi trió már az első tíz percben megtalálta a közös nevezőt: FUNK! Olyannyira belejöttek a rögtönzött fanki-mankizásba, hogy aztán alig akarták abbahagyni... Ami az előnye volt a produkciónak, az azért összességében kicsit a hátrányára is vált - olyannyira megmaradtak a groove-ban, hogy ki sem léptek belőle. Én személy szerint kicsit hiányoltam a kísérletező tapogatózást más irányokba. De ne legyünk maximalisták, amit játszottak, az önmagában szinte hibátlan volt és fantasztikus. Meg aztán ez volt a legelső Szülőszoba talán, ahol táncra is perdült a közönség! A koncert alatt Stark Attila meg kifestette az orgona hátlapját.

Santa Diver - átmeneti búcsúkoncert

A Santa Diver az utóbbi évek egyik legizgalmasabb magyar zenekara, akiknek viszonylag könnyen befogadható zenéje szerencsére hamar meg is találta a közönségét. Csurig meg is telt a sirálypince, hogy fültanúja legyen a zenekar átmeneti búcsúkoncertjének. A bandának természetesen esze ágában sincs feloszlani, mindössze egy szülésszabadságolás miatti ideiglenes szünetről van szó. A koncert remek volt, a hangzás a tökéletest súrolta, hála az Oktopus Multimédia Intézet hangosításának, úgyhogy mindenki elégedett lehetett. Luca és Dávid gyermeke azóta meg is érkezett; Szesztay Zorka egészséges és gyönyörű. Ő is türelmetlenül várja, mikor hallhatja szüleit újra együtt zenélni, immáron édesanyja hasfalán kívülről.

Yu-Hu Rap

A Yu-Hu Rap Domonkos-Domi István 2008-ban megjelent óriáslélegzetű költeményének zenével kísért változata, nem éppen egy szokványos színházi előadás... Színészek például egyáltalán nincsenek is. Van viszont a nagyon erős szöveg Keszég László előadásában, a folytonosan hullámzó, ívelő verset hangulatában és szerkezetében is remekül alátámasztó zene, plusz a merengős, kissé pszichedelikus vizuális aláfestés.

„Ez a való/ versbe való/ ez a halott/ szemrevaló” - szól a vissza-visszatérő, de mindig variálódó strófa; a valamikori Jugoszláviából elszakadt költő szürreálba hajló realizmussal, kissé rapszodikusan, vidáman és keserűn beszél saját egzisztenciájáról, a hétköznapi valóságról, balkáni történelemélményéről, megmégmiről.
A Pont(y) Műhely előadása után a Yu-Hu Rap zenészei, Márkos Albert, Mezei Szilárd, Hock Ernő és G.Szabó Hunor még egy rögtönzött koncerttel is megörvendeztették az egybegyűlteket.
A következő évadban jön a folytatás, a Yu-Hu Rap második része, amelynek szövege Domonkos-Domi első nagy lélegzetű verse, a Kormányeltörésben lesz!

Eugenia

Az Eugenia egy borzalmas ízű román édesség, ami a részben erdélyi származású zenekar egyik meghatározó tápláléka volt még a 80-as, 90-es években.
Az igazi dáváj-dávájozó zenére igen nehéz egyhelyben maradni, a banda alaposan meg is táncoltatta a szépszámban megjelenteket. Folyt az ital, hogy esernyővel kellett védekezni, röpültek az Eugenia kekszek, libbentek a szoknyák. Vidám volt, nna.

3.80 Paradox & S-10 Hip-Hop

Immáron visszatérő vendégeink Orléans-ból, Franciaországból a 3.80 Paradox hip-hop csapata. A srácok iszonyú lelkesek, nagyon jól nyomják, és ráadásul kurvajófejek. Mostani föllépésük előtt Busa, Ponza és Ozon rakták a bemelegítő beat-eket, és megint kitettek magukért; hát igen, így van értelme magyarul rappelni! Nem ám a feka-majmoló önajnározós hülyeség, hanem a rímbeágyazott magyar rögvalóság - ráadásul mindez főleg freestyle-ban. Kedvencem Busa rögtönzött rap-je volt, mely az albérleti lét nehézségeiről szólt egy elromlott bojler kapcsán...