Azért az borítékolható volt, hogy három ilyen nagyszerű zenész, mint Fekete-Kovács Kornél, Ávéd János és Dés András nem fog csalódást okozni a hallgatóságnak, de hogy másfél óra improvizációt is ilyen frenetikusan oldanak meg, azért külön is kijár nekik a tisztelet. A teljesen akusztikus, hangosítás nélküli koncerten volt minden, mint a bucsuba': andalító melódia, elszabadult freejazz, katonazene, barokk futamok, megmég... A trió bravúrosan kerülte el az ilyenfajta szabadzenélés majd' minden csapdáját; ötletes témák voltak, remekbe szabott zenei kommunikáció - mindenki megtalálta a helyét az ad hoc zenekarban és hagyták is kellőképpen érvényesülni egymást -, valamint nagyon jó érzékkel tudták abbahagyni, lezárni, illetve továbblendíteni az egyes témákat. Egy újabb világraszóló produkciót hallhattunk, szégyen, hogy mindössze 20-25-en voltak rá kiváncsiak. Az a pár ember, aki ott volt, viszont alig akarta elengedni a zenészeket a (nem létező) színpadról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése